| |
topMenuDividertopMenuDividertopMenuDividertopMenuDividertopMenuDivider
URUGUAY - PISANO
 

 A közepes nagyságú Uruguay két nálánál sokkal nagyobb kiterjedésű ország – Argentína és Brazília - között helyezkedik el. A különleges földrajzi viszonyok a Río de la Plata folyón, amely az Atlanti óceánba torkollik, evidensen stratégiai értékű, melyből hazánknak haszna van.

 
Az Andok hegysége hatalmas méreteivel jellemző. A Río de le Plata folyó és a körülötte történő szőlőtermesztés annak talajának, összetételének és jellemzőinek, mikroklímájának és a meszes talajnak köszönhetően nagyon alkalmas a szőlőtermesztésre. Ezen kívül nagy befolyással van rá az összes szőlőtermesztő és szőlőhegy tulajdonos eltérő szemlélete és a kézimunka.
A 176 215 km² kiterjedésű Uruguay északtól délig 5 fokon (30º - 35º déli földrajzi szélesség) és kelettől nyugatig 5 fokon (53º - 58º nyugati földrajzi hosszúság) terül el. Körülbelül       500 km távolságról van szó mindkét irányban, az összes világtájat beleértve, középnagyságú övezet.
Az északi területen az éves átlaghőmérséklet eléri a 19,5º C és az éves csapadék mennyiség átlaga eléri az 1500 mm-t, míg a déli részeken az éves átlaghőmérséklet 16,5º C és az éves csapadék mennyiség átlaga a 900 mm.

A déli területek aránylag alacsony éjszakai hőmérséklete az óceán közvetlen közelségének következménye ami zamatosabb szőlőt eredményez.
Az uruguayi szőlőtermesztés jellemzői voltak a saját tulajdonú kistermelők és a családon belüli kézi feldolgozás. Bortermelésünknek majdnem európai jelleget adott, kis parcellákkal, szokásosan nem nagyobb mint 10 ha területen és nagy originalitású és személyiségű borokkal. Ezek kis ékességek, amelyek itt – ott felragyognak sajátos stílusukkal, amelyek a klimatikus feltételek, talaj és családi hagyományok következményei.
A tengertől áradó friss éjszakai szél magával hozza a fontos éjszakai és nappali hőmérsékleti ingadozásokat, ami alapvetően befolyásolja a szőlő teljes zamatát, amitől a bor gyümölcsízűvé válik, amely egyidejűleg jól strukturált és hosszan a szájban marad. A Malvín szigetek felől áradó hideg fuvallat, amely a mi partjaink körül áramlik és frissítik azt, antarktikus eredetű és sarkköri légtömegeket hord, amelyek a Csendes óceánban keletkeztek délkeletre Dél-Amerikától és Dél-Atlantiszon. Ezek a szelek rendszeresen körbelengik területünk déli részét és alacsony hőmérsékletet valamint alacsony levegő páratartamot hoz magával.

 

 A GYARMATI IDŐKTŐL NAPJAINKIG
Az uruguayi szőlő és bor története olyan idős mint maga az ország. Az első szőlősgazdák bejövetele Uruguay déli részeire egyenesen Spanyolországból már a 17. század első felében történt. Pérez Castellanos úgy hiszi, hogy a kezdetekben csak kevés szőlőfajtát termesztettek. Ezek az első szőlőhajtások, több mint valószínű hogy muskotály szőlők, kizárólag családi felhasználásra termesztették. Ezután a nem ipari fázis után átmeneti időszak következett, amikor megszaporodott a szőlőtőke mennyisége, de nem az üzleti értéke.
1870-ben Pascual Harriague felújította a szőlőtőkék termesztését azzal a vitathatatlan szándékkal, hogy eredeti Franciaországi Tannat szőlőtőkével kezdjen. Az uruguayi bortermelés igazi megalapítójának tartja magát. Ezekben az években Francisco Vidiella néhány olyan fajtát kezdett termeszteni, amelyek délre Európából jöttek. A francia Folle Noire fajta, később mint Vidiella ismert, az első termését 1883-ban hozta. 1880-ban megjelent egy harmadik fajta, Gamay Noir, francia  fajta Borgoña megnevezéssel. Fejlődésnek indult a Cabernet és más fajták mint például Bobal, Garnacha, Monastrel, Barbera, Nebbiolo, stb. kultivációja is.

A 19. század végén megszületett az első borászati törvény és a bortermelésben olyan időszak kezdődött, amikor annak jelentősége emelkedett. Ettől a pillanattól az Uruguay állam határozatot hozott a legtöbb bormennyiség jutalmának odaítélésére. Ezt a kitüntetést 1884-ben elsőként a Vidiella és a Harriague kapta.
A 20. század első felében minőség-ellenőrzés volt, a bortermelés oktatása a Mezőgazdaságtani iskolában és a Borászati iskolában valamint a nemzeti vállalatok növekedése magával hozta a történelmi maximumot – 19 000 hektár (47 000 akor) szőlőhegyet az ötvenes években. Ma szőlőt 9 000 hektár (22 250 akor) területen termesztenek, ami kisebb de feljavított felületet jelent.

 A termelők olyan szőlőfajtákat és technológiát választanak, melyek jobban megfelelnek a különböző szőlőtermelői vidékek specifikus követelményeinek. A regisztrált szőlőhegyek száma meghaladta a 3 500-at, melyeknek 88 százalékát az 5 hektárnál (12,5  akor) kisebb szőlőhegyek alkotják. Uruguayban több mint 300 borüzem van, melyek évente átlagban 95 millió litert (25 millió gallont) produkálnak. 

 A gyarmati időktől napjainkig az uruguayi borászati ipar elérte mai kiváló rangját. Ma borászati iparunk több országba szállít  bort és minősége állandóan javul.   

 AZ URUGUAYI BOROK NAPJAINKBAN
Az uruguayi szőlő és borok rendkívüli érettséget értek el. Ezt uruguayi és külföldi szakemberek is megállapították és bizonyították ezt a nemzetközi kitüntetések is, melyeket az uruguayi borok az utóbbi időkben elértek. A borászok 1995-ben Punta del Este-ben tartott 75. világtalálkozója és a borászok nemzetközi szervezete értékelte a meggyőző munkát, amely kitűnő minőségre vezette el ezt az ágazatot és megjavította annak hatékonyságát.
Az uruguayi boroknak hosszan tartó hagyománya van. Elismertségük igaz rövid, de hitelességük állandóan nő. A hetvenes években az uruguayi borászati iparág a kitűnő minőséghez vezető, a borfajták változtatásának és a szőlőfeldolgozás menetének javítása új szakaszába kezdett.
 
  A PISANO CSALÁD
A kilók mennyisége hektáronként helyett inkább a szőlőfürtök mennyiségében az egyes hajtásokon az elgondolásunk. Minden hajtás önálló egyén és úgy kell vele bánni, hogy olyan magas színvonalú szőlőt produkáljon, mint amilyet megkövetelünk.
A mi kiültetési rendszerünk hagyományos sorfal 4000 - 5000 hajtásig hektáronként (1 méter távolság a növények között és 2 – 2,5 méter az egyes sorok között) függően a talaj típusától és a szőlő fajtájától, klónozástól és a tőke vastagságától. Kiegyensúlyozott szőlőtőke fajtát keresünk, amelyek 2 vagy 3 kilogrammot produkál egy tőkéről a fajta tulajdonságától függően.
   Soha nem teszünk minőséget érintő engedményeket és amikor sok borászati üzem terjeszkedett valamint nagy tartályokat és dézsákat vásároltak , melyeket gyenge minőségű szőlővel akartak feltölteni, hogy konkurencia képesek legyenek az olcsó borok piacán, apám César kitartóan ragaszkodott a kis hozamú Tannat fajta termeléséhez, amely erős bort ad, de kevesebb pénzért. Mindenki azt beszélte róla, hogy bolond, mert nem termel nagy hozamú fajtákat, de ő maga tudta, hogy a legjobb befektetés az, miszerint megtanította a saját gyerekeit hogyan legyenek büszkék a maguk termelésű borokra.
 Úgy rémlik, hogy amikor 5 – 6 éves voltam, magával vitt engem is bort árusítani és az emberek azt mondták, hogy Uruguayban neki vannak a legjobb borai. De csak kevés ember ismerte őket és azóta kötelességemnek éreztem híressé tenni borainkat és állandóan javítani annak minőségét. Az az érzésem, hogy Uruguayban eredményt értünk el és eredményesek szeretnénk lenni más országokban is.
Mindegyikünk – hárman fivérek és apánk – saját házzal  rendelkezik  és a szőlőhegyen lakik. Nagy – tizenhat tagú család vagyunk. Gyerekeink a szőlőtőke sorok között  játszanak és nőnek fel. Már ötévesen ismerik és megkülönböztetik az egyes fajtákat. Azt hisszük, szerencsések vagyunk, hogy mint egy család együtt dolgozhatunk ott és  abban  amit szeretünk.  

Daniel Pisano (Nehezen olvasható aláírás mint márkajelzés – a fordító megjegyzése)
   
   

          Daniel Pisano
          Exportmanager

©2005 Isotoxin Industries